EBBŐL A GÖDÖRBŐL MÁSSZUNK KI EGYÜTT- Sajátos Nevelési Igény – Beszámoló a fórumról

2017-05-27
Young woman needs help and stretches her hand from rocky hole

A Civil Közoktatási Platform a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület, az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és a Csak Együtt Van Esély csoport társrendezésével szakmai fórumot tartott szülők, szakemberek, diákok számára a sajátos nevelési igényű gyermekek közoktatásbeli ellátásáról, az integráció kérdésköréről, a tervezett törvénymódosítások várható hatásairól. A rendezvényre az Állampolgári Részvétel Hete keretében május 23-án került sor a Gödörben.

A rendezvényen készült hangfelvételek és képek itt érhetőek el.

A rendezvény alapgondolatát így fogalmaztuk meg:

Tanulni és minőségi életet élni mindenkinek alapvető joga.

Vannak azonban olyan gyermekek és felnőttek, akiknek sajátos eszközökre és módszerekre van szükségük a tanuláshoz. Az ő esetükben az egész életük, életminőségük múlik azon, hogy megkapják-e a számukra megfelelő tanulási módszereket és eszközöket, és ehhez a megfelelő szemléletet. És ez a lehetőség MINDENKINEK jár.

De hogyan csináljuk jól? Mit tapasztalunk ma? Képes-e az iskola ma biztosítani a szükséges MÁS megközelítést?      Hogyan látjuk az ellátást az átlagostól eltérő igénnyel rendelkezőként, és hogyan látjuk ezt „átlagosként”? Mit mondanak a pedagógusok, és mit a fejlesztő- és gyógypedagógusok? Ugyanabban a társadalomban élünk. De hogyan nevelődjünk együtt, hogy ez sikeres legyen?

A témának különös időszerűséget ad, hogy a Köznevelési törvény tervezett módosítása megszűnteti a BTMN tanulók osztályzás alóli felmentésének lehetőségét, illetve hogy a tervek szerint minden állami iskolára kitejesztenék az SNI integrációt – a feltételek biztosítása nélkül.

A tervezett módosításokkal kapcsolatos véleményekről, akciókról itt írtunk bővebben.

 

A szakmai fórum programjainak összefoglalója és dokumentumai:

Közönség-disputa – mi a véleményünk és miért?

Hangfelvétel: https://drive.google.com/file/d/0ByNEJmfFRyJwM2NXMmhSR0ZEV1E/view?usp=sharing

Szülők és pedagógusok értékes tapasztalatait és ebből levont következtetéseit hallhattuk. Érdemes belehallgatni!

17.30 – 18.00 Az előkészítetlen integráció tanulságairól – amit a 2000-es évekből megtanulhattunk: egy gyógypedagógus és egy pedagógus élményei (Leiner Károly tanító, gyógypedagógus (Zöldbéka tanár úr), Burucs Erika tanító)

Leiner Károly kétségét fejezte ki az értelmi fogyatékosok integrált oktatásának hasznosságával szemben, viszont a többi sajátos nevelésű igényű gyermek esetén elméletileg támogatná az integrációt. Ehhez azonban sosem voltak meg a személyi és tárgyi feltételek. Tudomása szerint az SNI-vé minősítést is befolyásolja, hogy van-e kapacitás az ellátásra. Gyógypedagógusnak ugyan sokan tanulnak, de nem fognak a közoktatásban dolgozni: a nála hospitáló kb. 300 tanulóból szándékuk szerint hárman. Egyéni foglalkozásra , az ideális kéttanítós modell működtetésére nincs lehetőség. Ilyen körülmények között nem szabadna erőlteni az együttnevelést.

Burucs Erika egy elkötelezett iskola pozitív tapasztalatait mutatta be, azonban ő is elmondta, hogy nem kapják meg a megfelelő szakmai hátteret, nincs megfelelő továbbképzés, amelyen az éppen szükséges fogyatékossághoz – pl. gyengénlátás –  lehetne segítséget kapni.

Hangfelvételek: 

https://drive.google.com/file/d/0Bw6RPWkf3ufONGFTT2w2enJfY3c/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/0Bw6RPWkf3ufOdFlJTDB1TnZURlk/view?usp=sharing

Egy kapcsolódó elemzés a CKP honlapján: Az IPR tündöklése és bukása

 

18.00 – 18.15 Az OFOE kutatási beszámolója: Közvélekedés a méltányosságról (Földes Petra tanár, mentálhigiénes szakember)

A kutatás tapasztalatai alapján a diákok nem elfogadóak az SNI integrációval kapcsolatban; a szakemberek annál elfogadóbbak, minél kevésbé szembesülnek a gyakorlatban a problémákkal (kivételt az óvodapedagógusok jelentenek). Az integráció sikerességéhez a befogadó szemléletet erősíteni kellene, amelyben segíthetne a jó példák bemutatása (természetesen a feltetételek megteremtése mellett).

A prezentáció a konkrét kutatási eredményekkel itt látható, a kutatásról itt olvashat bővebben.

 

18.15 – 18.50 Együttnevelődés – mégis kinek az érdeke?
Beszélgetés a tervezett változtatásokról (
dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus Czédly Mariann fejlesztőpedagógus; a minisztériumi álláspont képviselete minden erőfeszítésünk ellenére sajnos nem tudott megvalósulni, sajtónyilatkozataikat felhasználtuk)

Érdemes meghallgatni a nagyon fontos gonsolatokat tartalmazó beszélgetés hangfelvételét! https://drive.google.com/file/d/0ByNEJmfFRyJwLWpvSnVlVUhtLWM/view?usp=sharing

(Sajnos, közvetlenül nem, csak letöltés kérése és megnyitás után hallgatható a fájl.)

Gyarmathy Éva szerint a BTMN kategóriára nem is lenne szükség, ha a pedagógusok megfelelő ismeretek, idő, támogatás, hozzáállás birtokában a gyermekekkel fejlettségüknek, személyiségüknek megfelelően, egyénre szabottan tudnának foglalkozni. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, és a felmentéssel lehet megmenteni a gyermeket a Taigetosztól.

Idéztük Gereben Ferencné,  Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete elnöke zavait, amelyekkel üdvözölte a tervezett változtatásokat. Azt mondta, hogy a felmentés lehetőségének eltörlése nem jelent hátrányt a gyermekekre, a fejlesztéseket továbbra is meg fogják kapni.

Gyarmathy Éva és Czégly Mariann erkölcstelennek nevezte ezt a hozzáállást. A gyerekek meg fognak bukni, nem jutnak el még a szakmunkásképzésbe sem. Mariann saját gyakorlatából sorolta a példákat a felmentett gyermekek sikereire.

Arra  az érvre, hogy az SNI "valódi" diszesek így is megkaphatják a felmentést, Éva elmondta, hogy a megfelelő idegrendszeri fejlettség hiányában olvasási nehézséggel küzdő gyermek problémája ugyanúgy nem oldható meg a "normál" oktatásban, mint a "másképp bedrótozott" valódi diszlexsziásé.

Éva szerint itt nem szakmai, hanem közigazgatási kérdésről van szó, a szakemberhiányt szeretnék így megoldani. Ezért a válasznak is közigazgatásinak kell lenni: a szülőknek kell követelni, akár jogi úton is, hogy megfelelően képzett szakember foglalkozzon a gyermekükkel.  Szakmai oldalon ismertek a megoldások, ezért küzd évek óta egy Atipikus fejlődés pedagógiai központ létrehozásáért.

A közönség köréből felvetették, hogy a folyamat vége a BTMN kategória kivezetése, majd a felszabaduló fejlesztők számára a gyógypedagógiai feladatok engedélyezése lehet.

További gond, hogy azzal, hogy a szakképző iskolákban csak a szakmai végzettséggel együtt szerezhető meg az iskolai végzettség, és a szakmai végzettség nem szerezhető meg nyelvtudás és számolási feladatok nélkül, ezek a gyermekek nem tudnak középfokú végzettséget szerezni.

Beszélgettünk arról is, miért nem akarnak, nem képesek  se a szülők, se a szakemberek harcolni szakmai igazukért, a gyermekek jogaiért.

 

18.50 – 19.30 Integráció – Működik? És ha igen, miért nem?
Milyenek a hétköznapok: sikerekről és kudarcokról pedagógus, gyógypedagógus, szülők és a közönség – Hogyan csinálják máshol? (
Sárándiné Varga Szilvia szülő, CSEVE; Kiss Bea újságíró, Oberon Alapítvány; Vaskó Ilona informatikatanár; Szabó Anna gyógypedagógus; Dancsa Eszter Lépjünk, hogy léphessenek!)

Szabó Anna kis sikerekről és hatalmas kudarcokról számolt be. Megrázó volt hallani, hogy gyermekek azért vakulnak meg, mert nem jutnak el szemorvoshoz, és  a helyi hatalmasságok még a felajánlott segítség igénybe vételét is megakadályozzák. Képet kaptunk arról, milyen lehetetlen helyzetbe hoznak egyes iskolákat azzal, hogy a feltételek megléte nélkül oda irányítják az SNI tanulókat.

Sárándiné Varga Szilvia bemutatta azt a küzdelmet, amelyet autista gyermeke integrált oktatása feltételeinek megteremtésért folytatott – eredménytelenül.

Kiss Bea érintett szülőként szemléltette az együttes és az elkülönült oktatás előnyeit és hátrányait. Vitatta, hogy küzdeni kell: szerinte, ha nincs akarat, akkor nem is lesz jó a gyermeknek az integrált nevelés.

Sajnos, a Skype zavarai miatt keveset hallgathattuk Dancsa Esztert, aki jelenleg az USA-ban vesz részt egy tanulmányúton. Ott egészen más a társadalmi szemlélet, természetesnek tartják az együttnevelést. Igyekszünk beszámolni arról is, amit nem tudott elmondani, de amiből tanulhatnánk: hogyan kezdődött ott a folyamat.

Egy hozzászóló szülő arról beszélt, milyen hasznot hozhat ez egy többségi gyerekek számára.

Nagy élmény volt meghallgatni a nyolc éves, mozgáskorlátozott Olivért, aki elmondta, hogy a többi gyerekkel együtt szeretne tanulni, és hogy mennyire nem szereti, hogy  "dobozba zárják".

https://drive.google.com/file/d/0ByNEJmfFRyJwR29YODVXWWYxTUE/view?usp=sharing

((Sajnos, közvetlenül nem, csak letöltés kérése és megnyitás után hallgatható a fájl.)