A zűrzavar csak fokozódik: Nahalka István elemzése a NAT-koncepcióról

2017-09-01
nahalkajo

Nem pusztán a konkrét megfogalmazások rosszak, hanem az irányírja elemzésében  a magyar oktatási rendszer tartalmi szabályozásával kapcsolatos koncepciót és az azzal összefüggő egyes stratégiai kérdéseket tárgyaló dokumentumról Nahalka István.

Híreinkben többször foglalkoztunk azzal, hogy a NAT munkálatok érdemi szakmai egyeztetés nélkül folynak. Hivatalos honlapokon nem érhetők el az elkészült anyagok, de a Pedagógusok Szakszervezete követelésére megkapta a megjelölése szerint  társadalmi egyeztetésre szánt dokumentumot.

A most nyilvánosságra került dokumentum NAT koncepciót tartalmazó fejezete szóról szóra megegyezik a márciusban „társadalmi vitára bocsátott”, de csak a CKP által nyilvánosságra hozott anyaggal. Emellett egy hosszabb fejezetben szól a NAT-tal összefüggően felmerülő más, a köznevelés rendszerében fontos változtatásokról is.

Nahalka István 42 oldalas elemzésben részletesen elemzi a teljes dokumentumot.

A hivatalos, bírált dokumentumot, Nahalka István anyagát és a CKP tavasszal készült alternatív koncepcióját is feltettük szakmai anyagaink közé. Az elemzés teljes anyaga pdf-formátumban innen tölthető le.

„Célom, hogy felhívjam a szakmai közönség figyelmét arra, hogy a tartalmi szabályozás kérdéseiben mára Magyarországon zűrzavaros helyzet alakult ki, és úgy tűnik, ha az elemzett dokumentumban lefektetett irányokban zajlanak majd az új NAT-tal kapcsolatos munkálatok, ez a zűrzavar csak fokozódik”– írja Nahalka István. „Erre azért is nagy szükség van, mert jól érzékelhető, hogy az országban komoly illúziók alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a NAT „ügyét” végre (állítólag) szakmai csoportok vették a kezükbe, és még a napvilágra került kevés információból, a résztvevők kommunikációjából is sokan azt olvasták ki, hogy végre jelentős, a korszerű pedagógia irányába tett szakmai lépések következnek. Nyomatékosítani szeretném, hogy ez egyáltalán nincs így. Sőt, éppen, hogy arról van szó, hogy az általam bírált javaslatok csak megerősítik azokat a negatív tendenciákat, amelyek az oktatás tartalmi szabályozásában 2011 óta kialakultak.”

Elemzését így zárja:

"Úgy látom, nincs jó kezekben az oktatási rendszer formálásához a szakmai háttér kialakításának feladata. Nincs elemzés, nincsenek tények, adatok, kutatási eredmények, nincs szakmai elmélyülés a problémákban. Van viszont szakmai igénytelenség, vannak ad hoc ötletek, és töménytelen mennyiségben vannak szakmailag és nyelvileg is hibás leírások. Én már öregember vagyok, kimondhatok ilyeneket. Kimondhatom, hogy meztelen a király."

A koncepció tavasszal történt megjelenése után a Civil Közoktatási Platform a hivatalos koncepcióval szemben állva összeállított egy saját koncepciót. Aki a kritikán túl (vagy akár helyette is) kíváncsi a szervezet pozitív megoldásaira, javaslataira, az szakmai anyagaink között elolvashatja az alterNATíva koncepciót és annak a hivatalos koncepcióval való összehasonlítását. 

 

Nahalka István elemzésének összefoglalója

 

1. Új NAT létrehozására szükség van, azonban e feladattal nem tudható le a teljes tartalmi szabályozási rendszer átfogó reformja. Súlyos gondok sürgős enyhítéséről, tűzoltásról lehet csak szó.

2. Bár a köznevelési törvény előírja, az oktatásért felelős miniszter nem készíttetett elemzést a 2012-ben elfogadott NAT beválásáról.

3. A Koncepció nem veti fel a tartalmi szabályozás jelentős mértékű centralizáltságának problémáját, pedig az átalakításnak ez kellene, hogy legyen a kulcskérdése. Nem veti fel a kérdést, ellenben a konkrét változtatási javaslatai közül jó néhány a rendszer további centralizálásának irányába mutat:

  • Az alternatív iskolák számára létfontosságú alternatív kerettantervek ellehetetlenítésére tesz javaslatot.
  • A „jelenséglapú tartalomkijelölés” nevében a „tanítandó jelenségek” előírása újabb centralizálási kísérlet.
  • A Koncepció központilag meghatározandónak tartja a tanítási-tanulási folyamatok konkrét szervezése során érvényesülő kontextusokat.
  • Kötelezően választható módszereket kíván bevezetni.
  • A tananyagelemek központi súlyozását javasolja.
  • A NAT-tal kapcsolatos koncepción kívüli részekben is megjelenik a dokumentumban a centralizálás szándéka: még az amúgy szakmailag elfogadható törekvések érvényesítésével kapcsolatban is csak központosított megoldásmódok szerepelnek a dokumentumban, a projektpedagógia meghonosítása, és a táborozás is így valósul meg a javaslatok szerint.

4. A Koncepció hangzatos módon paradigmaváltást ígér a tartalmi szabályozásban, a NAT-ot illetően, azonban változtatási javaslatai közül egy sincs, amely szakmai szempontból érdemi, a szakmában kialakult korszerű irányoknak megfelelő lenne.

  • A Koncepció kilátásba helyezi a módszertani szabadság korlátozását, ami jelentős szakmai visszalépés.
  • A „jelenségalapú tartalomleírás” hangzatos jelszava mögötti tartalmat nem fejti ki, amit ebből elárul, az már régen érvényesül a hazai tantervi kultúrában.
  • Teljes mértékben érthetetlen módon, szakmai előzményekre lényegében nem hivatkozva, szakmailag elfogadhatatlan megfogalmazásban állítja szembe egymással a kulcskompetenciákra és a tudásrendszerekre alapozott tantervfejlesztést (utóbbi jelentését meg sem magyarázva).
  • Felveti, hogy a NAT legyen egyszerre kimeneti és bemeneti szabályozó eszköz. Ez a javaslat a NAT előíró jellegű, részletesen szabályozó jellegével együtt szabályozási nonszensz.
  • Kiemelt szerepet tulajdonít a tanulói teljesítményméréseknek, amelyek körül kialakult szakmai viták azonban megkérdőjelezik ezt a felhasználást, továbbá a teszteredmények jelentős hibái teljesen lehetetlenné teszik azok egyéni tanulói értékelésben való felhasználását.
  • A Koncepció a szöveg több részében is a gyermekek fejlődése kizárólagosnak tekintett, és ma már túlhaladott elméleti alapjait alkalmazza.

5. A Koncepció nem nyújt megoldást a nagyon széles körben, sőt, még az EMMI által is elismerten az egyik legnagyobb problémát jelentő túlterheltségre. A javaslat, hogy nem csökkenteni kell a tananyagot, hanem súlyozni, nem fogadható el, a centralizálási törekvések egy új megnyilvánulása, és nem jelent megoldást a túlterheléssel kapcsolatban.

6. A Koncepció egyáltalán nem foglalkozik a tantervi szabályozás modern pedagógiában legsúlyosabb kérdésével, hogy miképpen lehet szolgálni a tantervekkel a differenciálást. Az előíró, a tananyagot és a követelményeket magas szinten, részletesen megadó központi tantervek az érdemi pedagógiai differenciálást teljes mértékben ellehetetlenítik, a tartalmi szabályozás újragondolása e szempontból alapvető feladat lenne.

7. A Koncepció egyáltalán nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az új NAT ismét csak a gimnazisták NAT-ja lesz-e középfokon, vagy alkalmassá tehető arra, hogy a teljes közoktatási rendszer, és benne minden tanuló alaptanterve legyen. A Koncepció által megerősített, ma is érvényesülő jellemzők arra engednek következtetni, hogy a probléma az új NAT megszületése után sem lesz megoldva.

8. A Koncepció lényegében nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miképpen szolgálható a tartalmi szabályozás jó kiépítésével az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének fontos feladata. Sőt, az az egyetlen megjegyzés, ami ezzel kapcsolatban a dokumentumban szerepel, azt mutatja, hogy a szemléletmód és így a gyakorlat is megreked a szakmában „deficit-modellként” ismert, és túlhaladottnak tekintett kezelésmód elveinek érvényesítésénél.

9. A Koncepció megfogalmazásai – itt nagyon nehéz nem sértő kifejezéseket használni – nyelvi szempontból a téma fontosságához viszonyítva méltatlanok.

10. A tartalmi szabályozás kérdéskörét érintő oktatásszervezési kérdésekben leírt javaslatok ötletszerűek, nem azonosítják a szerzők pontosan a megoldani kívánt problémát, nincs helyzetelemzés, és a javaslatok egyáltalán nem támaszkodnak jól ismert tényekre és kutatási eredményekre.

11. Egyetlen érv szolgál alátámasztásul az iskolaszerkezet átalakításával kapcsolatos, azon egyszerű javaslathoz, hogy az általános iskola meghosszabbodik egy évvel: szükséges az alapkészségek fejlesztésének megerősítése. Az érv a korszerű pedagógiai ismereteink szerint gyenge lábakon áll, és belőle kiindulva nem igazolható, hogy ha fontos is ez a feladat, csakis az iskolában töltött idő egy évvel való meghosszabbításával lehetséges a megoldása.

12. A dokumentum felveti ugyan a végzettség nélküli iskolaelhagyás valóban súlyos problémáját, de ad hoc ötletek megfogalmazásán kívül nem jut többre, mert nem áll mögötte az esélyegyenlőtlenségek valódi okainak bátor és őszinte elemzése.

13. A tankönyvekkel kapcsolatos, ma már jól láthatóan súlyos problémák még csak meg sem fogalmazódnak a dokumentumban, a tankönyvekkel foglalkozó fejezet nem más, mint egy igazoló jelentés a tankönyvek digitalizálását jelentő folyamat aktuális állásáról.

14. A tanév hosszával kapcsolatban a tények, adatok, kutatási eredmények hiánya teljes mértékben tévútra vezette a fogalmazókat. A politikusok többször megfogalmazott óhaját (nőjön a tanév hossza) akarták csak hevenyészett érvekkel alátámasztani, azonban csak egy kicsit kell utánanézni a tényeknek, a mindenki számára hozzáférhető adatoknak, hogy világosan kijelenthessük: a tanév hosszának megnövelésére az ég egy adta világon semmi szükség nincs.

15. A témahetekről szóló rész egy már létező gyakorlatot emel be a dokumentumba, és ahogyan a táboroztatással kapcsolatos rész is mutatja, még ha kormányzati ötletekből ki is kerekedhetne valamilyen értelmes intézkedés és tevékenység, akkor sem képes a jelenlegi oktatáspolitika kimozdulni a minden áron való centralizálás bűvköréből. Nagy baj, hogy a tervek készítése során szerephez jutó szakmai kör ezt kritikátlanul kiszolgálja.