Szomorú tények az oktatásról szóló országjelentésben

2017-12-08
Oktatási és képzési figyelő
December 7-én tartották az EU oktatási országjelentésének, az Oktatási és Képzési Figyelő 2017 hazai bemutatóját. (Maga a jelentés már korábban nyilvánosságra került.)
A jelentés tragikus képet mutat – habár a kormányzati propaganda csak a pozitívnak minősített intézkedéseket emelte ki a dokumentumból (lásd: NAT-felülvizsgálat, kisgyermekkori nevelés, pedagógushallgatók számának növekedése).
 
Elég csak a 3. oldalon lévő ábrát figyelmesen szemügyre venni, azonnal látható, hogy a 6 uniós célkitűzés közül 4-ben – korai iskolaelhagyás, alulteljesítők aránya, felnőttkori tanulás, felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma – messze az uniós átlag alatt vagyunk. Ráadásul két mutató – az iskolaelhagyás és az alulteljesítés esetében  – a helyzet 2013 óta jelentősen romlott.  A másik két mutató alapján sem sem éppen rózsás a helyzet: a felnőttképzés stagnál, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya javult ugyan a 30-34 évesek körében, de ez még a korábbi növekedést tükrözi, a felvettek számának 2012 óta tartó drasztikus csökkenése pedig később mutatkozik majd meg. Egyedül az óvodáztatás és a foglalkoztatás tekintetében vagyunk jó helyzetben.
 
A rendezvényen Ruszthy Lívia elemezte az aktuális hazai helyzetet, meglehetősen tragikus képet festve a magyar oktatás állapotáról. Nemzetközi példák alapján azt is bemutatta, hogy milyen oktatáspolitikai intézkedésekkel tudtak előbbre jutni más, korábban hasonlóan gyengén teljesítő országok. (Az egyes országok intézkedéseinek összefoglalója a tanulmány végén megtalálható.)
 
Az előadást érdekes panelbeszélgetés követte, majd a közönség – köztük több CKP-s résztvevő – tett fel kérdéseket.
 
Szomorúan kellett megállapítani, hogy a hallgatóság körében egyetlen kormányzati munkatárs sem foglalt helyet. Az EU részéről jelenlévő, az ESA programokért felelős tisztviselő hozzászólása is elszomorító volt. Csodálkozva állapította meg, hogy a hallgatóság köreiből senkit sem informáltak a számukra releváns programokról – többek között a tanárképzésben közreműködő oktatók és kutatók sem tudnak semmi érdemlegeset a NAT-munkálatokról. Az EU-támogatások kritikájára válaszolva elmondta, hogy az EU nem tudja kontrollálni, hogy egy-egy ország megfelelő célra fordítja-e a pénzt. A megosztott felelősség elve alapján ugyanis a tartalomért maga a tagország felel, az EU csak formai, illetve pénzügyi oldalról ellenőrizheti a megvalósítást – viszont a nyilvánosság biztosítását ők is megkövetelhetik.
 
Juhász Ágnes