Tényleg akkora a siker? A PIRSL szövegértés-vizsgálatáról és annak kormányzati kommunikációjáról

2017-12-08
PIRLS

A 2016. évi PIRLS-mérés eredménye egyáltalán nem bizonyítja, hogy helyes lenne a kormány oktatáspolitikája, Palkovics László megtéveszti a szakmai és a széles közvéleményt.

A magyar 4. osztályos gyerekek a PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study) szövegértés- mérésen 2016-ban igencsak jó eredményt értek el, 50 ország sorrendjét tekintve a 8-18. helyeken osztozunk 10 másik országgal (Magyarország eredménye nem tér el statisztikailag jelentős – szignifikáns – mértékben e 10 országétól). A magyar tanulók átlageredménye szignifikánsan jobb, mint az összes felmért kisdiák átlaga. Az eredménynek lehet örülni, gratulálunk mi is a mérésen résztvevőknek, ám az adatok megismerése után született kormányzati kommentárokat nem tudjuk elfogadni. De nézzük a tényeket részletesebben!

A PIRLS mérésekre eddig négy alkalommal került sor, 2001-ben, 2006-ban, 2011-ben és 2016-ban. Mindegyik mérésben részt vett Magyarország, mindegyik esetben az átlagnál statisztikailag is értékelhetően jobban teljesítettünk. Úgy tűnik, a PIRLS valami olyasmit mér, amiben a magyar negyedikes gyerekek jók. Átlagpontszámaink a mérések sorrendjében 543, 551, 539, 554 voltak, vegyük figyelembe, hogy az összes felmért tanuló pontszámainak átlaga mindig 500 pont.  2006-ban 8.-ak voltunk (igaz, kicsit kevesebb ország közül), 2006-ban pedig 5.-ek. A növekedések és a csökkenések egyik mérésről a másikra nem jelentősek, igaz, a 2011. és a 2016. évi mérések eredményei között szignifikáns a különbség. Látjuk, hogy a mostani 554 ponthoz nagyon közeli volt a tíz évvel korábbi, csak 3 ponttal maradt el tőle (ami a szórás, vagyis a 100 pont 3 százaléka, és persze ez az eltérés nem szignifikáns). A jelentős pontszámnövekedés egy jelentős pontszámcsökkenés után következett be, vagyis ha valaki tendenciáról akar beszélni, azt kell mondania, hogy ezekből az adatokból semmilyen egyértelműen jellemző folyamatra, változásra nem lehet következtetni. Ahhoz az kellene, hogy egy adott méréshez képest legalább két alkalommal, de még jobb, ha a legelső méréshez képest mindhárom azt követő alkalommal mindig egyre nagyobbak az átlagok, szignifikáns módon növekedve. Ez utóbbi nem lehetetlen, Oroszország például éppen ilyen eredményeket produkált, és valószínűleg sokak számára meglepetésként az első helyen végzett a mostani, 2016. évi mérésben. Magyarország csak a 2011 és 2016 közötti időszakra vonatkozóan tud felmutatni erős növekedést, amúgy a négy mérést tekintve hektikusan változtak az eredményeink. Szakember ilyen változás alapján még nem jelenti ki, hogy itt határozott javulásról beszélhetünk.

Palkovics László, az EMMI oktatásért felelős államtitkára azt nyilatkozta, hogy a javulás annak a következménye, hogy 2012-ben állami fenntartásba kerültek az iskolák (pontosabban az előtte önkormányzati fenntartásban működők), illetve a pedagógus életpálya-modell bevezetésének hatását is kiemelte. Említette még a kötelező óvodába járás elrendelését 2015-ben, ami  a 2016-ban negyedikes évfolyamot nem érinthette.

Az államtitkár tehát pontosan meg tudja mondani, hogy a magyar iskolarendszerben bekövetkezett változások közül melyek azok, amelyek a jó eredményhez vezettek. Ez azonban csak politikai propaganda, felelősen gondolkodó szakember ilyet nem mond. Az iskolai oktatás eredményessége hallatlanul összetett hatásrendszer működése nyomán alakul ki. Semmilyen korrekt számítás nem igazolja, hogy az államtitkár által említett hatások voltak a meghatározók. Egyáltalán: a négy mérés eredményeiben mutatkozó hektikusság alapján egyértelműen megfogalmazható, hogy valójában nincs mit megmagyarázni. Nem kereshetjük semmiféle javuló tendencia okait, mert ez a tendencia nem mutatható ki, egyelőre nem létezik, vagy ha igen, meg kell várnunk legalább a 2021. évi PIRLS eredményeket, hogy egymás utáni három tesztátlag alapján – még akkor is bizonytalanul – mondhassunk majd bármit.

Palkovics Lászlónak a PIRLS esetében elég volt egyetlen növekedési adat, hogy a jelenlegi oktatáspolitika pozitív hatását vizionálja. A PISA szövegértés vizsgálat 2009-2012-2015. évi három mérés egyértelmű csökkenést mutató szövegértés eredményeit nem interpretálta hasonló módon. A PISA lesújtó, és tendenciaként is értelmezhető eredményeit elbagatellizálta, a mostani egyszeri növekedésben viszont a saját oktatáspolitikájuk eredményességének bizonyítékát látja. Ez nagyfokú következetlenség.

Persze megint arról van szó, hogy a minisztérium megtévesztő primitív demagógiával kommunikál. Ezt a hazug kommunikációt nem lehet részletes szakmai magyarázatokkal ellensúlyozni, ezért fogalmaztunk az első mondatban röviden, differenciálatlanul, élesen. Ám nem mondunk le arról, hogy a későbbiekben szakmai alapon részletesebben is elmagyarázzuk a valós helyzetet. Makacsul kitartunk azon elképzelésünk mellett, hogy ebből az országból, és benne az oktatás rendszeréből még nem halt ki teljesen a racionalitás.

Civil Közoktatási Platform

2017. december 6.